Louvre, Párizs
Készült: 1717

A festmény témája, és így a kép címe is vitatott. A képet a festõ az Akadémia felvételére készítette 1717-ben, majd kevés változtatással megismételte 1718-ban is. A festmény közvetlen elõzménye a korabeli vígjáték, Dancourt Három unokanõvér címû darabja.

Selyemruhás párokat látunk a lemenõ nap párás sugarainál, a távolban Leonardot idézõ, ködbe veszõ hegycsúcsok. A férfiak és a nõk a kép jobb szélérõl, ahol Vénusz istennõ rózsákkal övezett szobra áll, a kis tengeröbölben rájik váró hajó felé tartanak. Az õsziesen ragyogó tájat a melankolikus búcsúzás hangulata járja át.

A legenda szerint Cythere (Küthéra) szigete az a hely, ahol Vénusz istennõ kiemelkedett a tenger habjaiból. A zarándokok egy átmulatott nap után éppen távozni készülnek a szigetrõl, körülöttük a szerelem követei, az amorettek. Vénusz szobrát befutja a rózsa, tövében párducbõr, tegez és íj - a szerelem mítikus alakjai, Bacchus és Érosz megkülböztetõ jelei - melyek áldozati adományként díszítik az istennõ szobrát. Bár a párok egymásra találva, kart karba öltve andalognak a hajó felé, az önfeledt örömöt beárnyékolja a leszálló est, mely az ifjúság mulandóságára, a földi lét átmeneti voltára figyelmeztet.