Ízelítõ mûveibõl:
Fiatal nõ rózsafával
Nõ gyertyával
Dante találkozása Beatrice-val
Chevalier aux Roses
Az ópiumszívó álma
 
Festõ. A budapesti mintarajziskolában kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton. Olaszországot késõbb több ízben is felkereste, s számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt elsõ gyûjteményes kiállítása Budapesten, az Uránia mûkereskedésben, 1911-ben Nagyváradon és Temesvárott, 1912-ben Szegeden állította ki mûveit, amelyek egy sajátos álomvilág költõi megnyilvánulásai (Dal a rózsatõrõl, Flórenzi tragédia stb.). 1908-ban elnyerte a Ferenc József jubileumi díjat.

A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettõl kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1917-tõl kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. E korszakban álombirodalmának, Naconxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd színû, lágy tónusú képekben (Ópiumszívó álma; Chevalier aux Roses). Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. 1922-ben az Ernst Múzeumban gyûjteményes kiállítást rendeztek mûveibõl. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét (Gulácsy Lajosnak).