Az antik görög mûvészet az európai kultúra alapja. Õk állították elõször világunk középpontjába az embert, õ lett mindennek a mértéke. Isteneiket is emberi formára képzelték el, emberi érzésekkel és indulatokkal.
    Az ókori görögség történelme négy korszakra tagolódik: homéroszi, archaikus, klasszikus korra és hellenizmusra.
    A homéroszi korban (Kr.e. II. évezred végétõl a Kr.e. a VIII. század végéig) az achájok, iónok és dórok kiszorították a krétai-mükénéi õslakosságot. Kialakultak a görög kultúra alapjai: görög írás, pénz- és mértékrendszer, mitológia.
    Az archaikus korban (Kr.e. VII-VI. század) megerõsödött a rabszolgatartó rend. Az arisztokrácia hatalmát átveszik a tirannusok (zsarnokok). Athénban a szabadok rabszolgatartó demokráciája fejlõdött ki.
    A klasszikus kor (Kr.e. VI-V. sz.) jelenti a görög mûvészet virágkorát. Nagy Sándor görög-makedón hadserege hatalmas birodalmat hozott létre, mely halála után (Kr.e. 323) szétbomlott.
    A hellenisztikus korban (Kr.e. 323-146) az egységes kultúra felbomlik, Kr.e. a II. században pedig Róma fokozatosan meghódította a görög városokat és hellenisztikus királyságokat.